Mit tennénk másként, ha tudnánk, hogy nincs sok időnk? Vagy mit nem tennénk? Talán odafigyelnénk magunkra? Talán többet pihennénk? Találkoznánk rég nem látott rokonokkal, barátokkal? Elmondanánk a másiknak, mit is érzünk valójában, mindenféle ócska szerepek helyett?

Kimondanánk rég, ki nem mondott szavakat? Kilépnénk nem működő kapcsolatokból, és helyette a szerelmet választanánk? Észrevennénk a szépet az életünkben?

Megölelnénk azokat, akik fontosak számunkra? Megbocsájtanánk azoknak, akik bántottak? Bocsánatot kérnénk, ha mi bántottunk mást?

Pedig MOST kellene ezeket megtenni, addig amíg itt vagyunk, amíg egészségesek vagyunk, amíg megtehetjük. Hogy felesleges hónapokat, éveket ne töltsünk azzal, amit gyűlölünk, ami megbetegít. Legyen ez egy munkahely, egy párkapcsolat. Ne hagyjuk magunkat méltatlan vagy megalázó helyzetben. Álljunk ki magunkért. Ne fecséreljünk el a drága életünkből időt olyan emberekre, akik nem érdemlik meg a szeretetünket.

Értékeljük már magunkat többre. És végre kezdjük el szeretni magunkat, hogy ez a szeretet visszatükröződve térjen vissza hozzánk.

Úgy gondolom, így van értelme igazán az életnek. - Lélekfények