2024. szept. 26.,
Nincsenek hozzászólások
„Amikor az igazság nevében kezdjük el bántani egymást, hogy kinek van igaza, ki a hülye, ki a rossz, az valójában nem igazságról szól, hanem a hatalomról. Az egy hatalmi harc. És mert hatalmi harc, lehet, hogy lesz majd egy győztes és egy vesztes, de a kapcsolat mindenképpen veszít." - Pál Feri atya
Nézd meg hány "ilyenből" van harag, sértettség, fájdalom?!
Sokszor még akkor is toljuk a magunk igazát, amikor tudjuk, hogy voltaképpen nincs is igazunk. Mit akarunk ezzel elérni?
Azt akarjuk, vagy épp a másik akarja láttatni, hogy felettünk áll. Szüksége van erre, mert ez egy jó lehetőség számára bizonygatni magának és a világnak, hogy mégis ér valamit, habár nem így érzi. Épp ellenkezőleg: semminek érzi magát. Azt gondolja, hogy "ha ebben a csatában győzök, akkor a nulláról egy kicsit magasabbra emelkedek. Most én lépek a másikra rá, én leszek feljebb."
Persze mindezek tudattalanul mennek végbe. Nem átgondoltan. Mert ha ez az elmeprogram tudatos lenne, befejezné az egész hatalmi harcot. Mert igazából semmit nem nyer vele. Csak pillanatnyi "örömet", hogy jobb vagyok!
De valóban az?! Valóban nyert?
Ki - ki döntse el.
És már csak halkan kérdezem: Van igazság? Végső igazság?
Ha hasonló helyzetben vagy, keress meg, hogy jobban ráláthass az életedre! Szeretettel várlak!
telefonszámom: 06 20 369 3321
Gondolatok a fejünkben...
2024. szept. 26.,
Nincsenek hozzászólások
Fel sem tűnik mindennapjainkban, hogy milyen gyakran illetjük magunkat lehúzó, bántalmazó mondatokkal. „Nekem semmi nem sikerül.” „Nem értek én az ilyenekhez.” ”Mások sokkal jobban néznek ki, tehetségesebbek, én meg csak szerencsétlenkedem.”
Szerintem te is találsz magadban hasonló „jó” kis mondatokat.
Ezekkel a mondatokkal több gond is van. Egyrészt - és szerintem a legfontosabb- , hogy annyira automatikusak ezek a mondatok a fejünkben, hogy nem is gondolnánk, ezek NEM a mi mondataink. Annyira régen ismételgetjük öntudattalanul, hogy teljesen a részünkké váltak.
Ezek a mondatok gyermekkorunkból származnak, szüleinktől, nagyszüleinktől, és persze voltak olyan felnőttek még (pl. tanáraink), akik ezeket a mondatokat megerősítették bennünk.
Egy idő után elhittük, hogy ezek a mondatok igazak. És teljesen a részünkké váltak. Egy idő után pedig már mi mondogattuk magunkról.
A másik gond, - és talán ezek után annyira nem is meglepő,- hogy a környezetünk folyton vissza is igazolja, megerősíti ezeket a mondatokat. Méghozzá úgy, hogy ilyen szituációkba kerülünk: olyan munkahely, munkatárs, főnök, vagy legyen az egy párkapcsolat, vagy szüleinkkel való kapcsolat, konfliktus.
A harmadik, amit megjegyeznék, hogy csakis ezeken a mondatokon keresztül tudjuk érzékelni a világunkat. Azt értem ezalatt, hogy ha valaki jó szándékkal is közeledne felénk, mondjuk segíteni szeretne, automatikusan beindulnak ezek az elmeprogramok, és másként látjuk ezt az embert (a szűrőnkön keresztül), mint amilyen. Ezért rosszul is reagálunk az ő felvetéseire, megnyilvánulásaira.
Mi lehet a megoldás? Kezdd el észrevenni ezeket a lehúzó mondatokat, hogy honnan ismerősök, kik mondták korábban. Válaszd le magadról, hogy ezek NEM A TE mondataid. Cáfold meg őket, tehát gondolkodj rajta, hogy miért nem igazak ezek, keress rá példát az életedben, hogy miért is nem igazak ezek így.
Ezáltal megtöröd ezt a - képen is látható - folyamatot. Te is nyersz, mert automatikusan változik a külvilágod, másrészt a gyermekeidnek már megváltoztatott, tudatos mondatokat adsz át. Ezáltal tisztulhat a világ körülöttünk.
Akár ezen folyamatok tisztázására szeretnél segítséget kérni, akár más lelki, életvezetési problémád van, keress bizalommal.
Szeretettel várlak!
kép forrása: internet
Angyali üzenetek
2022. dec. 19.,
Nincsenek hozzászólások
Itt megtaláltok két rövid angyali üzenetet videó formájában.
Angyali megerősítések
2022. dec. 19.,
Nincsenek hozzászólások
Az alábbiakban néhány kis videót találtok, amelyeknek szövegét az Angyaloktól kaptam. A megerősítéseket érdemes ellazult, elmélyült állapotban olvasni. Addig (ált. 21 nap), amíg teljesen a részünkké nem tesszük, mindenféle ellenállás nélkül.
Ha bármelyik mondat ellenállást vált ki benned, figyeld meg magadban az ellenállás érzését, mindaddig kövesd a testedben, hogy hol jelentkezik, amíg észre nem veszed, hogy elcsitul, majd eltűnik.
Érdemes ezeket az ellenállás kiváltó mondatokat megfigyelni, mert jeleznek számunkra, hogy mik azok a gondolatok, amiknek tudattalanul ellenállunk.
Angyali megerősítések a szerelemért
Angyali megerősítések az egészségért
Angyali megerősítések az ideális munkáért
Angyali megerősítések a lelki békéért
Reménysugár
2022. okt. 31.,
Nincsenek hozzászólások
A belső hangja néma. Nem szól hozzá senki és semmi. Miért e csend? Miért e könyörtelen éj? Hamis hangok hallatszanak mindenhol. Nincs egy igaz szó sem köztük. Hamis lét, hamis való. Eltelt életek, kárhozott létek. Mindez mire való? Ha hallgatna, ha csendben lenne, végre megtalálná a kaput, azt az átjárót, mely segít neki. Miben segít? Önmagává válni. Azt sem tudja mit jelent ez. Hiszen éli mindennapjait. Tehetetlenül sodródva az élet folyóján. „Nem tehetek semmit!”- mondja. Értelmetlen lét.
A reménysugár ott fent. A magasban valamit meglát. A pokol mélyéről is látszik. Egy csodálatos égi pont. A végtelen sötétség mezején. Egy pont, amely hatalmasabb mindennél. Egy pont, mely vezetné őt, hogy hazataláljon. Egy pont, ami ragyog. Túlragyog minden bánaton. Átviláglik sötét fátylakon. Ez Isten! Magasztos Isten. Az igazi apja! Aki nem engedné el a kezét, de ő folyton kihúzza bátorító öleléséből magát. Nem akar vele lenni. Nem akar élete részese lenni. Csak mereng a sötét bánat mély fogságában. Nem néz fel. Dehogy néz fel. Egyszerűbb a mélységet, a kétségbeesést választani, mert már megszokta. Jó barátja lett. Nyugtató, biztonságot adó.
„Ócska élet!”- vallja be magának. „Segítsen már valaki! Nem látok ezen a sötét éjen át. Valaki segítsen, kérem!” - kiáltja torkaszakadtából.
És megjelenik Ő. Megjelenik egy halvány kis lámpással a kezében. Végre az ember felemeli a fejét, de a sötétben csak a pislákoló fényt látja. Bántja a szemét. Fáj, könnyezik. Csak nézi a fényt, és kezdi érezni, hogy megfagyott szíve olvadozni kezd. Csipp-csepp. Olvad, hatalmas folyóvá duzzadva szakítja szét a partszakaszt. Kirobbanva belsőjéből. Felszabadulva áramlik a maga útján. Elengedi magát. Most először. Megnyugszik. Háborgó lelke a vihar után lecsillapszik.
Felnéz Rá. Látja a Szemét. A világmindenség tekintetét. Fogva tart, megnyugtat, békét ád szomorú szívének. Feláll. Reszkető térde éppen hogy csak kezdi érzékelni az erőt. Lassan felegyenesedik, meg-megbillenve a lába. Kihúzza magát. Ránéz. Őrá! Istenre. Kezét a kezébe téve, felolvadt szíve csillámló rengetegén át érezni kezdi, hogy él. Most először az életében. Él. Lélegzik. És Hisz. Bízik. Remél.
Kéz a kézben Istennel, a világmindenség csodálatos apjával. Érzi, megpihenhet lelke. Tudja, biztonságban van most már.
Isten rá tekint, csillagtengereken is átható tekintetével. Nem szól hozzá, csak hatalmas erővel szépen lassan csepegteti belé a gyógyító hitet. Ami egyre jobban nő, egyre inkább hatalmába keríti az embert. Érzi erejét. Elveszi tekintetét és csak néz a semmibe, ahol egyre jobban körvonalazódik élete útja. Így állva Isten kezébe téve kezét megvilágosodik élete értelme. Nyomorúságos múltja fellebbenti a fátylát. Hagyja áramlani magából a sűrű sötét gondokat, a múlt démonait. Engedi, felejti, bocsátja.
Tisztul és tisztul. Erősödik.
Van reménye, végre hite. Bízik a mindenható csodálatos erejében. Érti életének folyamatát. Látja, mit miért rontott el, mit kell tanulnia, látja elhibázott döntései magját.
Ismét Istenre tekint. Az ő mindent átható tekintetébe. Nyugalmat, békét, csodálatos szeretetet érez. Olyat, mint még soha életében.
Tudja. Most már pontosan tudja. Isten szeretett gyermeke ő. Isten az igazi apa, aki büszke fiára. Félti, óvja lépteit. Segíti távolról. Látja szenvedéseit.
Ez a csodálatos apa ott van melletted. Mindig. Féltő távolságból figyeli életed. Feléd nyújtja kezét ínséges időkben. Fogd meg Te is a kezét! Érezd csodálatos erejét. Higgy, bízz és remélj. Fényesség járja át szíved, lelked és életed minden területét!
Időnk
2022. okt. 31.,
Nincsenek hozzászólások
Az utóbbi időben azon gondolkodom, hogy miért hiszik az emberek azt, hogy van idejük. Miért gondolják, hogy mindig, minden változatlan marad, és örökké élnek. Pedig nem tudhatjuk, hogy a Teremtő mennyi időt adott nekünk.
Mit tennénk másként, ha tudnánk, hogy nincs sok időnk? Vagy mit nem tennénk? Talán odafigyelnénk magunkra? Talán többet pihennénk? Találkoznánk rég nem látott rokonokkal, barátokkal? Elmondanánk a másiknak, mit is érzünk valójában, mindenféle ócska szerepek helyett?
Kimondanánk rég, ki nem mondott szavakat? Kilépnénk nem működő kapcsolatokból, és helyette a szerelmet választanánk? Észrevennénk a szépet az életünkben?
Megölelnénk azokat, akik fontosak számunkra? Megbocsájtanánk azoknak, akik bántottak? Bocsánatot kérnénk, ha mi bántottunk mást?
Te mit tennél?
Pedig MOST kellene ezeket megtenni, addig amíg itt vagyunk, amíg egészségesek vagyunk, amíg megtehetjük. Hogy felesleges hónapokat, éveket ne töltsünk azzal, amit gyűlölünk, ami megbetegít. Legyen ez egy munkahely, egy párkapcsolat. Ne hagyjuk magunkat méltatlan vagy megalázó helyzetben. Álljunk ki magunkért. Ne fecséreljünk el a drága életünkből időt olyan emberekre, akik nem érdemlik meg a szeretetünket.
Értékeljük már magunkat többre. És végre kezdjük el szeretni magunkat, hogy ez a szeretet visszatükröződve térjen vissza hozzánk.
Úgy gondolom, így van értelme igazán az életnek. - Lélekfények
